3. rész: Ezek összefogással már sikerültek!

Egy közösséget számos dolog tart össze. Ilyenek a közös értékek, a közös hit, a közös hagyományok. És ilyenek a közös kihívások is, és az ezekre válaszul adott összefogás, és az összefogás eredménye csak még tovább mélyíti a közösség összetartozását. Egyházközségünk is számos ilyen helyzetet élt meg, és sok szép példa van a pécsváradi hívek összefogására a plébánia hosszú történetéből. Cikksorozatunk záró epizódjában ezekből adunk közre egy rövid válogatást, hogy elődeink példája lelkesítsen minket, és mutassa meg felelősségünket közös értékeink megőrzésében!

Szent Adalbert-templom - avagy a Mindenszentek-kápolna

Az egyik első példa amit hozhatunk, a Mindszentek-kápolnáról vagy temetőkápolnáról szól. Mielőtt a templomunk 1767-ben elkészült volna, a mai temetőkápolna, avagy akkori címén Szent Adalbert-templom volt Pécsvárad plébániatemploma. Viszont miután a Nagyboldogasszony-plébániatemplom felszentelésre került, a temetőben álló épület fölöslegessé vált. Ám a hívek ragaszkodtak hozzá, ezért az ekkor már igencsak viseltes épület felújítását magukra vállalták. Ebbe beletartozott az is, hogy például 1780-ig összesen három harangot öntettek neki. Végülis 1816-ban az önerőből felújított és fenntartott templomot újraszentelték Mindenszentek tiszteletére, és elkezdték temetőkápolna funkcióban használni. A kápolna történetéről részletesebben itt olvashat.

Pécsváradi kálvária

Az előbbihez hasonlóan izgalmas példa a pécsváradi kálvária története. A keresztút stációit a molnáriparosok adományoztak az egyházközség számára. Ezt egészítette ki a mezőváros közössége három kereszttel 1836-ban, melynek dátumát láthatjuk is Krisztus – jelenleg sajnos ledőlt – keresztjén. A közösségi jelenlétnek később is szerepe volt a kálvária fenntartásában: még az 1950-es években is láthatók voltak a kis fémtáblák, melyek azt jelezték, hogy mely stációt, mely egykori céh vagy mely iparos tartotta fönn. Persze komolyabb, átfogó felújításokra - ahogy ma is - régebben is szükség volt. Ilyenkor az egész egyházközség megmozdult az ügy érdekében. Például 1911-ben a település lakóinak adományából került sor egy ilyen átfogó felújításra.

Toronyóra

Áttérve a templomra, a hívek adakozásának köszönhetjük a toronyórát is. Bár a pécsváradiak többször-többször próbáltak támogatást szerezni a meglehetősen költséges toronyóra kialakításához, erre a felsőbb hatóságok mindig egyfajta luxuskiadásként tekintettek. Még annak ellenére is, hogy például 1779-ben elismerték, hogy a városban okkal fogalmazódott meg az igény egy toronyórára. Így végül annak kialakítását a pécsváradiaknak kellett finanszírozniuk, majd aztán azt fenntartaniuk. Egy 1810-es egyházlátogatás már arról ír, hogy bizony e célt sikerült megvalósítani, és a 19. század elején már e toronyóra segített Pécsváradon – nem csak a katolikus híveknek – eligazodni abban, mennyi is az idő.

Jézus Szent Szíve és Szent Antal szobrok

Ugyan abban az évben, hovatovább, ugyanabból a műhelyből kerültek a templomba a Szent Antal és Jézus Szent Szíve szobrok. 1904-ben egy gyűjtést szerveztek a templomban, hogy fedezzék a Jézus Szent Szíve szobor felállításának a költségeit. Végül e gyűjtés rendkívül eredményes volt: több mint 700 koronát adakoztak a hívek. Ennek köszönhetően sikerült ezzel egy időben egy Szent Antal szobrot is megrendelni egy olasz műhelyből, az összegyűlt adományok pedig fedezték a két szobor mellett az állványaikat, és a szállítási költségeiket is.

Szűz Mária oltár

Érdekes története van a Szűz Mária oltárnak, amelynek helyén korábban egy hatalmas szobor volt, amelyet egy – ahogy a historia domusban fogalmaznak – ocsmány színezésű, ízléstelen oltár vett körül. Ezt cserélték le a hívek 1910-ben közel 600 korona összegért, mely teljesen egészében adományaikból gyűlt össze.

Harangok

… és végezetül ne feledjük el, hogy legutóbb is sikerült. Nem csak elődeinknek, nekünk is sikerült! 2024-ben templomunk harangjainak felújításához sikerült összegyűjtenünk mintegy kétmillió forintot.

A feladat ezúttal nem kicsi. Az orgona felújítási költsége mintegy ötmillió forint, amelynek eddig csupán 8%-a gyűlt össze. Ám az iménti példák megmutatják, hogy összefogással nem elérhetetlen a célunk. Nem elérhetetlen, hogy orgonánk szép hangjának vezetésével dicsérhessük ismét az Urat, aki viszonzásul e nehéz helyzetet közösségünk megerősítésére fordítja át!

Kérjük, lehetősége szerint Ön is járuljon hozzá a pécsváradi Nagyboldogasszony-plébániatemplom több mint 250 éves orgonájának felújításához!

Adományait készpénzben elhelyezheti a bejárat mellett kialakított adománygyűjtő állomás perselyébe. Felajánlását elektronikus úton is megteheti a plébánia számlaszámára történő utalással. 

Kedvezményezett: Pécsváradi Római Katolikus Plébánia

Számlaszám: 10701214-75317140-51100005 

Közlemény: Orgonafelújítás            

Felhasznált források:

PEL III. 109.028 Tanácsadó testületi jegyzőkönyvek

PEL III.109 Pécsváradi historia

Borsy, J. (2017.). A pécsváradi plébánia és templom története 1711 és 1850 között. In. Gállos, O. (Ed.). A 250 éves pécsváradi Nagyboldogasszony templom. Pécsváradi Várbaráti Kör. 5–56.

Lantosné Imre, M. (1996). Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei. In. Uherkovich, Á. (Ed.). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40. (1995) Janus Pannonius Múzeum. 139–158.