Egy úton Máriával 🌿
Az idei évben egy különleges kezdeményezéssel készültünk Nagyboldogasszony ünnepére az online térben. A Facebook oldalunkon egy sorozatot indítottunk Egy úton Máriával fantáziacím alatt, amely során hétfőtől szombatig elkísértük Máriát az életén - a saját templomunk Mária ábrázolásai segítségével. Így közelebb hozhattunk magunkhoz nemcsak Mária alakját, hanem templomunk értékes Mária ábrázolásait is. Az alábbi bejegyzésben e sorozat egyes részeit adjuk közre együtt, egyben.
Első nap - A gyermek Mária
Utazásunk hol is kezdődhetne máshol, mint Mária életének kezdetén. Mária születéséről, gyermekkoráról a szentírás nem mesél semmit. Életének e szakaszát a hagyomány őrizte meg, amely - az apokrif - Jakab ősevangéliumára támaszkodik.
* * *
Mária szülei Anna és Joachim voltak, akiknek idős korukig nem született gyermekük, amiért bűnösnek bélyegezték őket. Ezután azonban Joachimot egy angyal látogatta meg, aki megígérte neki egy gyermek születését, ahogy azt is: a gyermek születésétől fogva eltelt lesz a Lélekkel. Hamarosan Anna - az angyal ígéretének megfelelően - gyermeket fogant és szült, aki a Mária nevet kapta.
Szülei Istennek ajánlották, és kezdettől fogva erre az életre nevelték. Három éves korában ezért a templomba vitték, és átadták a papoknak, hogy ott szolgálhassa életével Istent.
* * *
A gyermek Mária ábrázolása kedvelt templomainkban, és néhány formája terjedt el: Mária születése, az imádkozó kislány, Mária templombavitele, illetve Anna és Mária együtt, ahogy az idős nő a gyermekét egy könyvből tanítja.Templomunkban is ez utóbbi szobor látható a Szent Kereszt mellékoltár mellett elhelyezve. A kis szoborcsoporton egy arányos, szép arcú kislányként szerepel Mária, aki imádkozó kézzel figyeli édesanyja intelmeit. A két alak kapcsolata egyértelműen látszik, nem szorul magyarázatra. Mária tisztaságát is jelentő fehér kis ruháján csillagok vannak, mely csillagok elsőre csupán díszítésnek tűnnek, ám ikonográfiai szempontból ennél többet is láthatunk bennük: előrevetítik Mária üdvtörténeti szerepét is.
E szobor templomunk egyik legrégebbi szobra. Sajnos kevés információval rendelkezünk róla. Amit biztosan tudunk, hogy 1900-ban került a templomba és fából készült. Az alakok arca, testtartása és ruházata alapján talán tiroli szobor lehet - templunk sok más szobrához hasonlóan -, amely historizáló, részben a templomhoz jól illeszkedő barokkos stílusjegyeket is magán visel.
Ami még érdekes, hogy e szobor a hívek adományaiból készült. Ez jól illeszkedik ahhoz, hogy a korszak népi vallásosságában Szent Anna nagyon fontos szerepet töltött be, aki az anyaság, a női szerep egyik mintáját adta.
* * *
Utunk első napján megismertük a gyermek Máriát. Elsőre ez még csak egy kedves történetnek tűnik, amelyben egyelőre csak az ígéretet kaptuk meg: hogy Mária élete összekapcsolódik Istennel. Azonban valójában mindez igen fontos: előkészíti azokat a teológiai mélységeket, amelyekről a következő napok ábrázolásai fognak szólni.
Második nap - A szeplőtelen
Utazásunk második napján nem Mária életében haladunk tovább, hanem megállunk egy pillanatra. Méghozzá egy nagyon fontos pillanatra: Mária fogantatásánál. Így ma kiemelünk valami nagyon lényegeset.
* * *
Ahogy tegnap láttuk, Mária szülei, Joachim és Anna ígéretet kaptak egy isteni életre meghívott gyermek születésére. És itt jön az a pont, amely Mária születése szempontjából kiemelten fontos. Mária olyan kegyelemben részesült, amiben más nem: Isten már a fogantatásakor megőrizte az áteredő bűntől. Azaz Mária már fogantatásakor, különleges módon részesült Krisztus megváltásában.Ez már egy üdvtörténeti motívum. Mária elővételezett megváltása Krisztus művéből fakad és Máriának Krisztussal való különleges kapcsolatáról, az istenanyasági hivatásáról szól.
És talán picit érdemes előre is szaladnunk. Bár a szeplőtelen fogantatás azt jelentette, hogy Mária istenanyasági hivatására való tekintettel mentesült az áteredő bűn következményektől - például mentes volt a rendetlen hajlamoktól -, mindvégig kegyelmi állapotban maradt, a kegyelem elfogadása az ő szabad akaratából történt.
* * *
Templomunk is rendelkezik egy Conceptio Immaculata, azaz szeplőtelen fogantatás szoborral: a Mária mellékoltár tetején egy fehér ruhába öltözött, földgömbön álló, széttárt karú nő áll, aki feje fölött egy 12 csillaggal díszített glória lebeg. Ez a szeplőtelen fogantatás hagyományosnak tekinthető ábrázolása.
Ezen ábrázolás csalókasága, hogy bár egy új élet fogantatását ábrázolja, eközben egy fiatal nő alakja jelenik meg. Ennek oka, hogy Mária szeplőtelen fogantatásának ábrázolása összekapcsolódott a Jelenések könyvében szereplő Napbaöltözött Asszony képével. Ezért tiporja a szobron Mária a kígyót, és ezért visel 12 csillagból álló koronát.
Ami templunk konkrét szobrát illeti: egy nagyon finoman kidolgozott, barokkos hatású szobrot láthatunk a mellékoltár tetején. Különösen magas minőségű a szobor ruhájának kidolgozása.Erről a szoborról már biztosan tudjuk, hogy Tirolban készült, a Primoth cég műhelyében. 1910-ben a plébános lecseréltette a korábban e helyütt álló - ahogy fogalmaz a háztörténetben - "ízléstelen, ocsmány színezésű falusi oltárt". A mostani oltárt az Angster gyár készítette, amelyhez tehát Tirolból került megrendelésre mintegy 140 koronáért a tetején álló Immaculata szobor. A mellékoltár és a szobor költségét a hívek fedezték.
* * *
A mai napon nem haladtunk előre Mária életében, hanem elidőztünk történetének kezdetén: az ő szeplőtelen fogantatásánál. Azonban valójában ezzel hatalmasat haladtunk utunkon. Hiszen így megismerhettünk, megérthettünk egy szeletet Mária hivatásából, Jézus Krisztussal való különleges kapcsolatából. Holnap Mária mellett már megjelenik Jézus arca is. Ez rendkívül fontos, hiszen Mária története, szerepe nem értelmezhető nélküle: ahogy itt is látjuk, Mária már létezésének kezdetén Krisztus irányába tekintett, és most is oda vezet minket.
Harmadik nap - anya és királynő
Tegnap azt láttuk, hogy Isten különleges kegyelemben, az elővételezett megváltásban részesítette Máriát, hogy beteljesíthesse hivatását. Ez a kegyelem azonban nem veszi el Mária érdemét: a kegyelem ajándék volt, amelyre Mária szabad válasza volt annak elfogadása.Mária igent mondott Isten akaratára, és Mária világra hozta Jézust, aki valóságos Isten és valóságos ember. Ezért nevezi Máriát az Egyház Istenszülőnek, vagyis Theotokosnak. És mivel Mária annak a gyermeknek az édesanyja, aki Isten Fia, valóságos Isten és ennek megfelelően a Mindenség királya, ezert érthetővé válik Mária egy másik címe is, amelyet valójában mai szobrunk is ábrázol: Regina Coeli, vagyis a Mennyek Királynője.Ez a cím egyébként már közvetlenül kapcsolódik a szombati ünnephez is, hiszen Mária királynői méltósága a mennybevételével teljesedik ki.
* * *
Ami a templomunkban álló szobrot illeti, eredete teljesen a múlt homályába vész. Feltehetően a ma a templomban álló szobrok közül a legrégebbi, de erről nincs pontos információnk. Így nem tudjuk azt sem, hogy mikor és hol készülhetett, milyen körülmények között került a templomba.Ami biztos a szoborral kapcsolatban, hogy a kecses, kontraposzt testtartással, a finoman kidolgozott, porcelánszerű arcokkal, és a gazdag, igazi barokkos díszítettségű öltözettel rendkívül kifejező alkotás. Összességében igazán illeszkedik templomunkhoz.
A szobron nagyon hangsúlyosan jelennek meg az uralkodói attribútumok: mind Mária, mind Jézus koronát visel. Jézus kezében országalmát látunk, ami szimbolizálja, hogy ő a világmindenség királya. Mária kezében is láthatunk királyi jelképet: a korona mellett a jogar is megmutatja, hogy ő a világmindenség királynője. De uralkodásában Mária nem önmagára mutató: Mária közbenjár értünk, és Krisztushoz vezet bennünket. Ez magyarázza meg igazán, miért is fontos az utunkat bejárni Máriával.
* * *
És még egy érdekesség, amit azonban nem szabad tényként kezelni: a tegnap említett "csúnya" mellékoltárnál talán e szobor állhatott. Sajnos a háztörténet nem részletezi, csak annyit mond róla, hogy egy nagy méretű, ugyancsak csúnyának titulált szobor egészítette ki azt az oltárt. Az új oltár elkészültekor azt a szobrot nem dobták ki, de száműztek a templomtérből. És valóban: ha a háztörténet szerzőjének ízlésében a tiroli szobrok voltak mérvadóak, akkor - bármennyire is túlzás ez - e szobor (különösen a női arc) elsőre valóban csúnyának hathat. Bár minél többet nézzük, valójában annál megragadóbb alkotasról van szó.
Azonban nem tudjuk, hogy tényleg erről a szoborról ír-e a historia domus, viszont templunk más nagyméretű Mária szobrot nem őriz. Ha ez a szobor volt az, akkor örülhetünk, hogy visszakerült a hajóba, mert méltó helye van a templomunkban. Ha egy másik szoborról beszél a szerző, akkor pedig - legyen az bármennyire csúnya is - sajnálhatjuk, hogy elveszítettük azt az alkotást.
* * *
Ez utunk harmadik napja, félúton járunk. A következő két napon megnézzük azt is, hogy Mária hogyan volt jelen Jézus mellett a Megváltó földi életében. Így visz bennünket közelebb Mária a Megváltóhoz, miközben továbbra is őt kísérjük útján szombatig.
Negyedik nap - A Szent Család
Utunk negyedik napján Mária mellett Jézus és József is velünk tart, hiszen Máriával a családja körében találkozunk.
* * *
A Szent Család. Jézus ebben a közegben, ebben a közösségben élte le élete legnagyobb részét. Jézus számára Mária az édesanya volt, akit a mai szobron láthatunk.
Tegnap megemlítettük, hogy Mária Istenszülő, avagy Theotokosz volt. Mária valószínűleg nem egy elvont teológiai fogalomként értelmezte önmagát. Még akkor sem, ha a gondolkodott is ilyesmin. Sokkal inkább tekinthetett magára édesanyaként.Édesanyaként, aki minden öröm és szeretet mellett, minden fáradtság és nehézség ellenére a gyermeke, Jézus mellett döntött. A kegyelmet nem csak az angyal érkezésekor fogadta el. Nap mint nap igent mondott a gyermekére, a feladatra. Jézusra. És különleges ez a mai nap, mert ott van a képen József is. Róla keveset tudunk, csendben marad, az evangéliumok nem mutatják be részletesen. Ő a család csendes őrzője. De egyben ugyanolyan fontos szereplője, hiszen apaként áll a gyermek Jézus mellett.A Szent Család. A tökéletes példája a családi életnek: a szeretetnek, a szolgálatnak és az Isten-központúságnak.
* * *
Templomunk szoborcsoprtja a 20. század elejéről származik, Pusch József és családja felajánlásaként kaptuk.
A sétára induló család meglehetősen nyugodt, idealisztikus képet mutat. Ahogy a két szülő keze megérinti Jézust, jól feltárja előttünk a szereplők egymáshoz való gyengéd viszonyát. Az alakok öltözete gazdagon díszített, összességében stílusában és minőségében jól illeszkedik a többi, ugyanebben az időszakban a templomba kerülő szoborhoz.
A szoborcsoport egy kis fülkében áll, a falra helyezve, ami kiemeli a térből azt. Így a templomunkba belépve azonnal megragadja tekintetünket, és milyen jól is teszi: ahogy azt már említettük, a Szent Család példa mindannyiunk számára.
* * *
A mai napon Máriával mint csaladanyával találkoztunk. Hosszú, és talán Mária szempontjából a legfontosabb szerepével.
Utunkon muszáj tovább haladnunk, és holnap már azt nézzük meg, hogy a legszentebb áldozat bemutatásakor hogyan volt jelen Mária.
Ma azonban még megállhatunk és elidőzhetünk a Szent Család békéjében.
Ötödik nap - A Fájdalmas Anya
Az ünnephez vezető út utolsó előtti napján vagyunk, holnap már célba érünk. De ma még egy nehéz nap vár ránk. Ma Jézus keresztje alatt találkozunk Máriával.
* * *
A tanítványok nagyrésze félt. Elmenekült. De Mária ott maradt a fia mellett akkor is, amikor a legnehezebb volt. Ahogy Simeon megjövendölte, Mária lelkét is tőr járja át ekkor. Tőr, hiszen mikor angyali ígéretet kapott, miszerint gyermeke uralkodni fog örökké, és országának nem lesz vége, akkor aligha erre gondolhatott Mária.
És ennek ellenére a legnagyobb fájdalomban is ott van fia mellett, tekintete a szenvedő Krisztusra szegeződik. És kitart mellette. Amikor nehéz, amikor fáj, akkor is.
* * *
Templomunkban a Fájdalmas Anya (Mater dolorosa) a baloldali mellékoltáron került ábrázolásra az oltárfestmény részeként.Jézus a képen épp letekint édesanyjára, aki pedig fölnéz fiára. Talán éppen itt bízza Máriát a szeretett tanítványra, talán éppen itt ad Máriának is új életet, ahogy szent áldozatával nekünk is új életet ad.
Ezen oltárfestmény - a másik kettővel együtt - bizonyosan templunk legrégebbi műemlékei közé tartozik: ezeket még az építtető Eltz-Kempenich apát rendelte meg, melyet a kép jobb alsó sarkában található címer is bizonyít. Az oltárkép (mely mindkét mellékoltárról elmondható) kezd a templom barokk-rokokó stílusától elszakadni, és kompozíciója, valamint a színhasználata már klasszicizáló jegyeket mutat.
Sajnos az oltárkép festőjét nem ismerjük, de a templom művészettörténeti leírását elkészítő Boros László szerint jó eséllyel hazai alkotóhoz köthetjük.
* * *
Ezen a napon Mária életének legnehezebb pillanataiban voltunk jelen, miközben egyszerre látjuk Krisztus megváltó áldozatát is.
És holnap elérünk utunk utolsó állomására. Ma gyászolunk Máriával, ám holnap együtt ünneplünk vele, mikor újra a fiával lehet.
Hatodik nap - Nagyboldogasszony napja
A mai napon Mária kísérésének végéhez érünk. Hétfő óta hosszú utat tettünk meg mellette, és elérkeztünk az ünnephez, amelyre egész héten készültünk.
* * *
Máriát élete végén Isten felvette a mennybe. Az anya újra találkozhatott fiával, Jézussal. Mária földi élete végén megdicsőült.
De ebben is Istent dicsérjük: Mária nem saját akaratából menekült meg a test romlásától, hanem Isten szándékából. Így beteljesedve az az élet, amely a szeplőtelen fogantatással indult. És megmutatva, hogy nem a halálé, hanem Krisztusé az utolsó szó. És utat is mutat nekünk. Bár most véget ér Máriával folytatott közös utunk, Mária továbbra is példa marad számunkra. Hiszen, ami Máriával történt, az előképe mindannak, amit Isten azoknak szán, akik Krisztushoz tartoznak: ez a megdicsőülés.
Dicsőség Istennek.
* * *
Mária mennybevételének motívuma templunk főoltára fölött jelenik meg. A képen a megdicsőült Mária alakját látjuk angyalok körében. A festmény alkotója (a mellékoltárokéhoz hasonlóan) ismeretlen. A kompozíció alapján a legvalószínűbb, hogy a bécsi festőiskola valamely művésze készíthette. És ezt erősíti meg a kompozíció is: a képet egyértelműen Sebastiano Ricci, a bécsi Károly-templomban található Assumptio képe ihlette.Érdekesség az oltárképekkel kapcsolatban, hogy egyébként kishíján elveszítettük azokat. A 19. század végére olyan rossz állapotba kerültek, hogy már a főoltár eltávolításában gondolkodtak. E szándék olyan komoly volt, hogy konkrét ajánlatot is kapott a plébánia a főoltár cseréjére. Végül ez nem következett be, és 1907-ben Graits Endre, pécsi festő restaurálta a három oltárképet. Ehhez a baloldali sekrestyét befűtötték (mivel ősszel dolgoztak a képeken), és azt használták műhelynek.
A háztörténet úgy fogalmaz, a helyreállítás után "bámulva gyönyörködtek a hívek és a közönség a szép oltárokban". Hogy így volt-e, nem tudjuk, de hálásak lehetünk elődeinknek, hogy jó gazdaként megőrizték számunkra e festményeket, köztük a Mária mennybevételét ábrázoló főoltár képét.
* * *
Áldott ünneplést kívánunk.