Szent György mint Pécsvárad védőszentje

Szent György a kereszténység, és különösen a keleti kereszténység egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb szentje. Az ókori vértanú életének főbb eseményei közismertek – azok közül is annak leglátványosabb eleme, a sárkányölés. De adódik a kérdés: Hogy lett Pécsvárad védőszentje Szent György, amelynek címerében is szerepel a fenevadat legyőző hős? Sajnos erre nincs kiforrott válasz.

Középkori előzmények

Szent György kultusza nem idegen a magyarságtól: már Szent István idejében is tisztelték. Talán maga az államalapító királyunk is. Nagy Legendája szerint Koppánnyal való harcát Szent György zászlaja alatt nyerte meg. Ez a csata volt, amely után a Vas-hegy lábánál azt a Szent Benedekről nevezett monostort alapította, melyet mi a pécsváradi bencés apátságként is ismerhetünk.

Később a középkorban országszerte nagy kultusza alakult ki Györgynek. Számos település viseli a nevét, amelyek jellemzően György tiszteletére felszentelt templomukról kapták azt.

Ahogy az uralkodó körökben is népszerű volt, igazi lovagi példakép. Gondoljunk például a Károly Róbert nevéhez fűződő Szent György Lovagrendre.

A 18. század

A lovagkor – majd a középkor – végével azonban György kultusza leáldozott. Legalábbis az egyházi életben. Sőt, a barokk korra liturgikus tisztelte kifejezetten visszaszorult. A népi, világi tisztelete azonban virágzott. Ünnepnapja (április 24) – különösen Közép-Kelet Európában – a gazdasági és hivatali év újra indulását jelentette. Legismertebb ehhez kapcsolódó szokás az állatok György-napi kihajtása. De az is nagyon jellemző volt, hogy a városok ekkor választották meg a vezetőiket. Ahogy számtalan népi hiedelem, varázslási szokás, rituálé is kapcsolódott György napjához.

Nem meglepő tehát, ha György – a középkoritól eltérő hangsúlyokkal is – de a későbbiekben is jelentős tiszteletnek örvendő alak maradt.

Szent György és Pécsvárad

Bár Szent György Pécsvárad védőszentje, Györggyel kapcsolatban nem találunk különösebb élő (vallási) kultuszt Pécsváradon. Valójában még egy önálló szobra sincs a településen, a település régi, ma már elpusztult templomai, plébániái sem őrizték György nevét. Ahogy a hétköznapokban ma is csak két helyen találkozhatunk vele a településünkön nap mint nap:

• Pécsvárad címerében viseli Szent Györgyöt. Ez egy nagyon régi örökség, melynek első nyomai a 18. századra vezethetők vissza: az első, 1734-es pecsétnyomón már a jól ismert, sárkányt legyőző harcos szerepel.
• Az 1806-ban avatott Szentháromság-szobor főoltára fölött is György alakját látjuk a már említett pozícióban.

Emellett György alakja megjelenik a város – jelenleg is működő – egyik legrégebbi egyesületének, a Várbaráti Körnek az emblémájában.

Talán helyben is kevésbé közismert, hogy van még egy további György, vagy feltételezhetően György ábrázolás a településen. A Mindenszentek-kápolna oltárképének középpontjában a segítő szentek találhatók, akik egyik állandó tagja György. A kép jobb szélén pedig egy római katonaként beazonosítható, kezében lándzsát tartó alak szerepel, akit viszonylag könnyen azonosíthatunk Györgyként.

Hogy kerülhetett akkor Pécsváradon központi szerepbe Szent György?

Pécsváradon Györgynek tehát nincs különösebb szakrális kultusza: például a 20. század elejéről ismerhetjük a historia domus-ból - mely az egyházközség történéseit írja le - a főbb ünnepi szokásokat. Beszédes, hogy ezek között György alakjához kapcsolódóan kiemelendő-kiemelkedő szokás egyáltalán nem található. De ha nem egyházi életből került ilyen központi szerepbe, akkor mégis honnan? 

Kézenfekvő lenne azt gondolni István király Nagy Legendája alapján – melyet ráadásul lehet, hogy pécsváradi szerzetes írt –, hogy innen ered védőszenti szerepe. Azonban a középkori György tisztelet nem bizonyítható, erre vonatkozóan semmilyen forrás nem maradt fönn.

Nagyobb magyarázóerővel bír, hogy a barokk kor népi kultusza terjesztette el György tiszteletét Pécsváradon. Ez megmagyarázná azt, hogy a vallási térből kikopó Szent György miért kap a világi életben kiemelt szerepet a 18. században – pecsétnyomó –, miközben az épp ez időben épülő templomban miért nem jelenik meg egyáltalán alakja, és miért nem kap például önálló szobrot, festményt vagy mellékoltárt stb.

Talán még egy motívumot érdemes kiemelni, amely segíthet megérteni, miért lett mégis fontos figura György: Magyarországon a segítő szentek (kik között Györgyöt is találjuk) kultuszát a török idők után a német területekről érkező telepesek élesztették újra az 1700-as években. Talán e folyamat eredményeként fedezte fel magának Pécsvárad Györgyöt. S bár ez csak logikai érv, tényekkel konkrét kutatások hiányában nem alátámasztható, mégis feltételezhető, hogy ők (ti. a betelepülő németek), és nem a helyben maradt, protestáns hitre tért magyarok karolták volna föl a tiszteletét.

Összességében György jelenléte Pécsváradon valószínűleg egy későbbi – bár már így is több évszázados hagyomány – eredménye. Jóllehet, István legendájához kötődően csábító lenne ennél többet gondolni. Azonban ennél még fontosabb, hogy alakja egy olyan jelkép, amely ma is jelentéssel bírhat a város számára: Györggyel a rend győz a káosz fölött, a bátorság és a hit a reménytelenség fölött.

Boldog Szent György-napot, Pécsvárad!